Évek óta formálódott a gondolat, hogy létrehozzunk egy egyedi archívumot a néhai Új Élet folyóiratnak.
Már az Azopan Fotóarchívum indulásakor bő ezer fényképünk volt az Új Élet szerkesztőségéből hála a magyarországi Fortepan archívumnak. Idővel további darabjait fedeztük fel a folyóirat szétszóródott fotóarchívumának. Mivel mi is előszeretettel használjuk a nagyszerű Arcanum adatbázist, felmerült, hogy egy platformon egyesítsük a folyóirathoz köthető fényképeket és a digitalizált és kereshető lapszámokat, valamint elkezdjük összekötni a fényképeket a cikkekkel, amelyekben megjelentek.
Az Új Élet egy Marosvásárhelyen szerkesztett és Bukarestben nyomtatott társadalmi-kulturális képeslap volt, mely havonta kétszer jelent meg 1959-1989 között ezen a néven.
Azoknak a romániai magyar sajtótermékeknek a sorába tartozik, amelyeket az erdélyi magyar íróknak a magyar kultúra és sajtó helyzetével kapcsolatos 1956 nyári–őszi felvetései nyomán a Román Munkáspárt legfelső vezetése létrehozott, illetve újraindított.
Eredetileg havilapként, Művészet néven 1958. áprilisában indult színház, zene, képzőművészet, film alcímmel. Ez változott meg központi utasításra 1959 nyarán, amikor az augusztusban megjelent összevont lapszám végén rövid közleményben tudatták, hogy októbertől Új Élet címmel kéthetente jelenik meg a tematikailag kiszélesített folyóirat.
"A film, a színház, a képzőművészet és zene viszonylag szűk világából kilépve — és hangsúlyozzuk: azt el nem felejtve — új életünk más területeiről is hírt adunk az irodalmi riport, a művészi fénykép eszközeivel. A dolgozó nép építőalkotó munkáját, az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak egyre szépülőéletét akarjuk hívebben tükrözni. A művészi alkotómunkát ezernyiélő szál fűzi a szocializmus építésének mindennapi gyakorlatához. Ez a kapcsolat határozza meg célját és értelmét. Ennek a szerves egységnek a jegyében formáljuk át lapunk arculatát, s fűzzük feladatául a jelen gazdagabb és elevenebb bemutatását. Jelenkorunk olyan nagyfontosságú politikai-társadalmi eseményeiről szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat, amelyek ismerete a legszélesebb néptömegek művelődési színvonalának emeléséhez járul hozzá, és amelyek nélkülözhetetlenek a szocialista ember világképének kialakításában. Úgy hisszük, hogy az ÚJ ÉLET a legszélesebb dolgozó rétegek igényeit elégíti ki, ha rendszeresen tájékoztatja majd az olvasókat hazánk és a nagyvilág minden jelentős társadalmi és művészeti eseményéről. Az ÚJ ÉLET pártunk és kormányunk szerető gondoskodása révén indul útjára. Reméljük, hogy lapunk rövidesen kedvelt barátja és segítőtársa lesz a művelődésre vágyó dolgozóknak." [Művészet, 1959-08-01 / 8-9. szám]
Az indulás idején mindössze 3000-es példányszámát az 1970-es évek végére sikerült 20 000 fölé emelni.
A Ceaușescu-rendszer 1989-es bukása után a szerkesztőség a nevét Erdélyi Figyelőre változtatta és lelkesedéssel folytatta a munkát, ám az átmenet éveinek nehézségei fokozatosan ellehetetlenítették és 1996-ban jelent meg utolsó lapszáma.
Főszerkesztője az alapítástól 1989. júniusáig Sütő András író volt, amikor is az egyre nagyobb politikai nyomás miatt lemondott. 1990-től néhány éven keresztül a szerkesztőbizottság elnökeként volt feltüntetve.
Munkatársak (nem teljeskörűen)
Főszerkesztő-helyettesként 1959–67 között Katona Szabó István, 1974 júniusától 1989 májusáig Török László, szerkesztőségi főtitkárként vele párhuzamosan, 1984 februárjáig Nagy Pál, utána a lap megszűnéséig Éltető József szerepelt. Bukaresti szerkesztője Lőrinczi László, majd K. Bodor András volt. Belső munkatársai közé tartozott Bartis Ferenc, Dános Miklós, Deák Tamás, Elekes Ferenc, Jánosházy György, Márki Zoltán, Marosi Ildikó, Polgár István, Szekernyés László, Szépréti Lilla, Varró Ilona, Veres József, fényképész munkatársak: Marx József, Erdélyi Lajos és Haragos Zoltán, grafikusa Deák Ferenc, majd Varga Katalin; rovatvezetőként 1964-ig Kemény János neve is szerepel számaiban.
1990-től ugyancsak Sütő András, majd Éltető József (1990–91), Zsehránszky István (1992–94), Lázok János (1994–96) főszerkesztősége alatt folytatta megjelenését. 1990-től csatlakozott a laphoz Haller István, Keresztes Dénes, Lázok János, Barabás László, a lap grafikai szerkesztője Simon Endre képzőművész volt.
A projekt megvalósítását a The Administration of the National Cultural Fund (AFCN) kapott támogatás tette lehetővé.
A projekt nem feltétlenül tükrözi a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának álláspontját. Az AFCN nem felelős a projekt tartalmáért, illetve a projekt eredményeinek felhasználásáért. Ezek teljes mértékben a kedvezményezett felelőssége.
